VILÁGÍTÁSTECHNIKA I.

hozzászólások (0)VILÁGÍTÁSTECHNIKA I. - FényforrásokIzzólámpák

Az izzólámpák Edison találmánya óta hatalmas technikai fejlődésen
mentek keresztül, alapelvük azonban változatlan maradt: a villamos
áram hőhatása által felmelegített izzószál bocsátja ki a látható
sugárzást. Érdemes megemlíteni, hogy Edison izzószálként
eredetileg elszenesített bambuszrostot használt. A ma is
használatos volfrám izzószál magyar találmány, a Tungsram
márkanév a volfrám angol és német nevének egybeolvasztásából
keletkezett (TUNGsten wolfRAM). Az izzó volfrámszál
hőmérséklete 2800 K körül van, tehát az izzólámpák meleg színű
fényforrások, és mivel az izzószál a gyakorlatban fekete testnek
tekinthető, színvisszaadásuk is ideális. A nagy sorozatú
tömeggyártás miatt igen olcsón állíthatók elő és tekintve, hogy
működtetésükhöz nem szükségesek segédberendezések, az
izzólámpás lámpatestek is igen egyszerű felépítésűek.
A sok előny mellett a hátrányokról sem szabad elfeledkezni: az
izzólámpák a villamos energiát igen rossz hatásfokkal alakítják át
fénnyé, a felvett teljesítmény legnagyobb része hővé alakul. A mai
normál izzólámpák fényhasznosítása mindössze 6 - 19 lm/W körüli
értékű (mint korábban láttuk, az elméleti maximum 680 lm/W!).
A magas hőmérsékleten izzó volfrámszál kristályszerkezete idővel
átalakul, az izzószál helyenként elvékonyodik és törékennyé válik.
Leginkább ez a jelenség okozza az izzólámpák kiégését. Az
átlagosan 1000 óra élettartamú izzólámpák viszonylag sűrű cserére
szorulnak, ami az izzólámpákkal világított épületek üzemeltetési
költségeit növeli.
Az általános célú izzólámpáknak a különféle igények kielégítésére
számos változata alakult ki, a különböző buraváltozatok a nagy
fénysűrűségű izzószálra való közvetlen rálátást megakadályozó
opálbevonattal vagy homályosítással készülnek, illetve a fény
irányítása érdekében tükörbevonattal vannak ellátva.
A normál izzólámpák hátrányainak csökkentése érdekében
fejlesztették ki a halogénlámpák családját. Az izzószálat körülvevő
gáztérbe bevitt halogénvegyületek késleltetik a volfrámszál
öregedését, az ún. halogén körfolyamat hatására az elpárolgott
volfrám az izzószál legmelegebb, tehát legvékonyabb helyére
rakódik vissza és így mintegy befoltozza a kialakulóban lévő
szakadást. Természetesen a halogénlámpák sem örökéletűek, de a
normál izzólámpák 1000 órás átlagos élettartamával szemben
általában 2000 órát égnek. A halogén körfolyamat miatt az izzószál
hőmérséklete is megemelhető, a halogénlámpák spirálja 3200 - 3400
K körüli hőmérsékleten működik. A magasabb hőmérséklet miatt
ezeknek a lámpáknak a fényhasznosítása is jobb, azonban a
halogénlámpák még így sem tartoznak a kifejezetten
energiatakarékos fényforrások közé. A nagyobb hőmérséklet és az
agresszív vegyületek jelenléte miatt a halogénlámpák burája
kvarcüvegből készül. Fontos tudnivaló, hogy a bura falának magas
hőmérséklete miatt a zsíros ujjlenyomatok eltávolíthatatlanul
beégnek. Ezért a halogénlámpák buráját soha ne érintsük
megszabad kézzel!
Ha ez mégis megtörténne, az ujjlenyomatot még a
lámpa bekapcsolása előtt mossuk le alkohollal átitatott puha
textildarabbal.
A halogénlámpák nagy családját a működési feszültségük alapján
két fő csoportra oszthatjuk: a 230 V-os hálózati feszültségről
közvetlenül csak a nagyobb teljesítményű lámpák működtethetők. Az
épületvilágítások leginkább elterjedt típusai az általában 300 vagy
500 W teljesítményű, alakja után ceruzalámpáknak nevezett
fényforrások. A működtetésükre készült belsőtéri lámpatestek a
fényforrás erős fénye miatt általában indirekt módon világítanak, fény
elsősorban a mennyezetre vagy a falra irányul. Fontos tartozéka az
ilyen lámpatesteknek az a biztonsági üveglap, amely a környezetet
védi a halogénlámpa esetleges szétrobbanásakor szétrepülő
üvegcserepek káros hatása ellen. Ez a jelenség a lámpa buráján
belüli gáztér nyomásával függ össze. Védőüveg nélkül, vagy sérült
üveggel ezeket a lámpákat nem szabad bekapcsolni.
A kisebb, 20 - 50 W teljesítményű halogénlámpák néhány kivételtől
eltekintve nem alkalmasak közvetlenül a hálózati feszültségről
történő működésre. Ezeknek a lámpáknak az üzemeltetéséhez
törpefeszültség, általában 12 V szükséges, amelyet vasmagos vagy
elektronikus transzformátorral állítanak elő. A biztonsági
törpefeszültség használata miatt elfogadott az olyan lámpatest
konstrukció is, ahol a lámpák szigeteletlen tartószerkezeten
keresztül kapják a feszültséget.
A kis feszültség nem jár áramütésveszéllyel, de a szükséges teljesítmény
eléréséhez igen nagy áramok szükségesek. A nagy áram nagy
vezeték-keresztmetszetet igényel, azért, hogy a vezetéken a feszültségesés
még elfogadható értékű maradjon. Fokozott figyelmet kell fordítani arra is, hogy a vezetékcsatlakozások kellően kis ellenállásúak legyenek, mert a
rossz kontaktusok az átfolyó nagy áram hatására túlmelegedhetnek
és gyúlékony anyag jelenlétében akár tüzet is okozhatnak.
A lámpa kisebb térfogata miatt a törpefeszültségű halogénlámpák
kevésbé hajlamosak a szétrobbanásra, ezért ezek a lámpák
védőüveg nélkül is használhatók. Várható azonban, hogy a
védőüveg használata itt is előbb-utóbb általánossá válik.
A belsőtéri, főleg helyi vagy dekoratív világításra használt
törpefeszültségű halogénlámpák közül a szabadon sugárzó
típusokhoz megfelelő optikai rendszert tartalmazó lámpatest
használata szükséges. A tükrös halogénlámpák esetében a
fényforrást összeépítik egy optikailag tervezett tükörrel. A tükrös
halogénlámpák ezért a fényt egy adott irányba sugározzák ki. Az
ilyen lámpák fontos jellemzője a fél- vagy tizedértékszög. A lámpák
katalógusadatai között szereplő érték azt a szögtartományt adja
meg, amelyen belül a fényerősség meghaladja az optikai tengelyben
mérhető legnagyobb érték felét (vagy tizedét). Mivel a lámpa
fényárama adott, a kisebb szögtartományban sugárzó tükör esetén a
tengelyben mérhető fényerősség többszöröse lehet a szélesebb
tartományban sugárzó típusokénál. Lámpacsere esetén ezért a
teljesítményen kívül a megfelelő sugárzási szögre is ügyelni kell. A
halogénlámpák tükre a legtöbb esetben ún. hidegtükör. A tükör
üvegére felvitt optikai rétegek olyan tulajdonságúak, hogy a látható
fényt a szabályos, tükröző visszaverés törvényei szerint visszaverik,
de a nagyobb hullámhosszú hősugarakat hátrafelé, a lámpatest
belseje felé áteresztik. Ennek eredménye az, hogy a nagy
intenzitású fénynyaláb tengelyében nem jelentkezik túlzott hőhatás.

Fénycsövek

A fénycsövek olyan higanygőz-argongáz keverékével töltött,
fényporbevonattal ellátott, két végén elektródokat tartalmazó
kisülőcsövek, amelyekben a villamos kisülést használják fel
fénykeltésre. Az elektródok közötti kisülőtérben az elektronok
mozgásuk közben a higanyatomoknak ütköznek és gerjesztik őket. A
higanyatomok az ütközés során felvett energia zömét a gerjesztett
állapotból az alapállapotba való visszatéréskor ultraibolya sugárzás
formájában adják le. Ezt az ultraibolya sugárzást a fénycső belső
falára felvitt fényporréteg alakítja át látható fénnyé.
A villamos kisülés megindításához az elektródokat elő kell fűteni
ahhoz, hogy elektronokat bocsássanak ki. A működő fénycső esetén
a kisülés már nem engedi kihűlni az elektródokat, így a működés
folyamatossá válik.
Ahhoz, hogy a kisülés létrejöjjön, egy nagyobb, néhány 100 V-os
feszültséglökést kell az elektródok közé kapcsolni.
Ha a kisülés megindult, a lámpa áramát korlátozni kell.
Áramkorlátozás nélkül ugyanis a kisülőcsőben folyó áram a kisülés
negatív feszültség-áram karakterisztikája miatt minden határon túl
egyre nőne, és ez áramnövekedés csak a fénycső
tönkremenetelével érne véget.
A fénycsőgyújtó egy olyan, nemesgázzal töltött parázsfénylámpa
(glimmlámpa), amelynek egyik elektródja egy U alakban meghajlított
ikerfémszalag (bimetál). A parázsfénykisülés hőjének hatására az
ikerfém elektród megváltoztatja alakját, hozzáér az ellenelektródhoz
és így zárja a fénycső katódfűtésének áramkörét. Az áramkörben
folyó áram felmelegíti a fénycső elektródjait. Mivel a gyujtóban az
elektródok zárlata miatt ekkorra már megszűnt a parázsfénykisülés,
az ikerfém hűlni kezd és rövid idő elteltével megszakítja az áramkört.
Az áramkör megszakítása az előtét önindukciója révén
feszültséglökést hoz létre, ami begyújtja a fénycsövet, így az áram
ettől kezdve a fénycső elektródjai között folyik. A fénycsőben
kialakuló áramot az előtét vasmagos tekercsének impedanciája
korlátozza.A viszonylag egyszerű és olcsó működtető szerelvényekkel együtt
járó kompromisszumok miatt a hagyományos fénycsöves világítás
sokakban ellenérzést vált ki. A parázsfénykisüléses elven működő
fénycsőgyújtók csak több-kevesebb próbálkozás után tudják a
lámpát begyújtani, ami bekapcsoláskor felvillanásokkal jár. Az
élettartamának végén lévő gyújtó vagy fénycső állandóan,
sikertelenül próbálkozik a gyújtással, aminek eredménye a
fénycsövek \"pislogása\". Olyan helyen, ahol a karbantartás, az
azonnali gyújtó- és fénycsőcsere nem oldható meg, ez a jelenség
napokig is idegesítheti a helyiségben tartózkodókat. A már begyújtott
és rendeltetésszerűen működő fénycső fénye is vibrál, ezt a
jelenséget az 50 Hz-es hálózati feszültség okozza. Hálózati
periódusonként a cső ugyan kétszer gyullad ki és alszik el, és ebből
100 Hz frekvenciájú villogás következne, amit az emberi szem már
nem érzékel. A fénycső két végén, az elektródák közelében azonban
(az anód és katód szerepének félperiódusonkénti megcserélődése
következtében) ez a villogás már megegyezik a hálózati váltakozó
áram 50 Hz-es frekvenciájával, ami az arra érzékeny személyek
esetében kellemetlen közérzetet, fáradékonyságot is okozhat.
A megoldást az utóbbi időben egyre inkább terjedő elektronikus
előtétek használata jelenti. Az ilyen előtétek a csövet azonnal és
kíméletes módon gyújtják be, ami a fénycsövek élettartamának
megnövekedésével is jár. A lámpa a hálózati 50 Hz-es frekvencia
helyett néhányszor 10 kHz frekvencián működik, gyakorlatilag
teljesen villogásmentesen. Ilyen frekvencián a fénycső energetikai
hatásfoka is javul, azonos teljesítmény mellett 5-10%-kal nagyobb
fényáramot ad le, illetve azonos fényáram esetén ennyivel kevesebb
teljesítmény szükséges a lámpa működtetéséhez. Az elektronikus
előtétek saját vesztesége is csak tört része az induktív előtétekének,
ezért az elektronikus előtétek többletköltsége az
energiamegtakarításból előbb-utóbb megtérül. Elektronikus előtétek
segítségével a fénycsövek fényáramszabályzása (dimmelése) is
megoldható. Az elektronikus előtétek egyre nagyobb arányú
elterjedésével együtt a ma még viszonylag magas áruk is egyre
csökken.
A hagyományos, egyenes fénycsövek leggyakoribb típusainak
műszaki adatait a 2.1. táblázatban foglaltuk össze. Talán nem
érdektelen megemlíteni, hogy a fénycsövek (és minden más
kisülőlámpa) működésénél nem a feszültség, hanem a lámpa árama
az irányadó érték, amit az előtét határoz meg, ezért értelmetlen \"230
V-os\" fénycsőről beszélni. A korábban általánosan használt 38 mm
átmérőjű 20, 40, 65 W-os fénycsövek ma már elavultnak tekinthetők.
Helyükre legtöbbször minden további nélkül betehetők a 2.1 táblázat
szerinti 26 mm-es átmérőjű fénycsövek, amelyek fényárama, hossza
és a hozzájuk szükséges előtét típusa megegyezik a régebbi
vastagabb fénycsövekével, de teljesítményfelvételük 10 %-kal
kisebb.
A fénycsövek fényárama az alkalmazott fénypor tulajdonságaitól
függ, ezért a pontos értékek tekintetében a gyártmánykatalógusokra
utalunk. Legkorszerűbbek az ún. háromsávos fényporral készült
fénycsövek, amelyek energiafelhasználása és színvisszaadása is
kedvezőbb.
Az egyenes fénycsövek hosszú méretei számos alkalmazás esetén
kizárják e fényforrások használatát. Ezt a hátrányt a kompakt
fénycsövek megjelenése szüntette meg. Az ötlet egyszerű: a hosszú
üvegcsövet \"hajtogassuk össze\" minél kisebbre. Az egyszerű ötlet
megvalósítása természetesen számos technikai nehézséggel járt, de
mára már rendkívül nagy számban léteznek kompakt fénycsövek,
amelyekkel ez az energiatakarékos világítási mód gyakorlatilag már
bárhol megvalósítható. A kompakt fénycsövek egyes típusainál a
működtető elektronikát beépítik a lámpa fejrészébe, így ezek a
lámpák közvetlenül becsavarhatók az izzólámpák menetes
foglalataiba.A fejlődés legújabb eredménye az elektróda nélküli fénycső, az
úgynevezett indukciós lámpa megjelenése. A kisülést itt nem az
elektródákból kilépő elektronok, hanem a kisülőcső belsejében
létrehozott nagyfrekvenciás elektromágneses tér hozza létre.
Valójában ez a lámpa úgy képzelhető el, mintha egy rádióadó lenne
a lámpafejbe beleépítve, amely teljes teljesítményét a kisülőcsőbe
sugározza és a lámpa az elnyelt teljesítmény hatására világít. Mivel
a fénycsövek kiégését a legtöbb esetben az elektródok
tönkremenetele okozza, a lámpák élettartama az elektródák
elmaradásával sokszorosára növelhető. Ennek főleg olyan
területeken van jelentősége, ahol a lámpák cseréje nem oldható meg
egyszerűen.
PERMALINK / URL:
hozzászólások
Legyen Ön az első!

SZOLJON HOZZÁ,ÍRJA MEG VÉLEMÉNYÉT!

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a "http://" kezdetü linkeket automatikusan kezeljük. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg.
Név
E-mail
Adatok megjegyzése
Milyen nap van ma?
Hozzászólás
 
Patinás Lámpa Kft - Blog





Bevezető vége.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK